1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. a valóság a maga teljességében és összefüggésében. ▸ amióta világ a világ ▸ soha, míg világ a világ ▸ a világért sem ▸ nem a világ ▸ így tarka kerek a világ

2. a föld a rajta levő természeti, társadalmi alakulatokkal együtt. a világ minden tájáról; ▸ nagy, széles a világ ▸ a világ közepe ▸ a világ vége ▸ a nagy világba ▸ a világon ▸ világgá

3. a környező, érzékelhető valóság. forog vele a világ.

4. az emberiség (többsége). a világ figyelme; világra szóló tervek. | a környezetünkben élő emberek, a nyilvánosság. a világtól elhagyatva. | a társadalom (élete, küzdelme). a világ haladása, változása; ▸ kifordítja kiforgatja a világot a sarkaiból ▸ elmarad a világtól | a társadalomnak vmely korban érvényes rendje, ill. az illető kor élete. a mai világban. | <kif-ekben:> érvényesülésben, kedvező körülmények között telő élet. neki áll a világ; ▸ éli világát

5. kissé vál hasonló lények, dolgok, jelenségek jellegzetes összessége, az élet vmely összefüggő területe. a művészet világa; az állatok, a számok világa.

6. kissé vál élmények, lelki erkölcsi tulajdonságok rendszere. valakinek érzelmi világa; jókai világa; ▸ egy világ omlik össze valakiben | ▸ valakinek a világa ez nem az ő világa.

7. <kif-ekben:> lét, élet. ▸ világra jön; világra hoz

8. vall az anyagi dolgok összessége <az örökkévalónak tekintett értékekkel ellentétben>. ▸ lemond a világról

9. nép rég világosság, fény. világot gyújt. | ▸ valakinek a szeme világa | értelmi, szellemi világosság. ▸ világot vet valamire | megismerő, megvilágító erő. az adatok világánál. ▸ ettől nem esik ki a világ feneke

[ fgr tőből]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

I. htl névm

II. von névm

III. fn

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.